Prielle Kornélia (1826–1906) színésznő 1845 őszén Debrecenben Szigligeti Ede Két pisztoly című darabjában Lenke bárókisasszonyt játszotta. Amikor a nézőtéren éljenezve fogadták az Erdődről visszatérő Petőfi Sándort, a szerep szerinti dal helyett a költő „A virágnak megtiltatni nem lehet” kezdetű művét adta elő. A közönség óriási tapssal jutalmazta a színésznőt, az akkor már Szendrey Júliával jegyben járó Petőfi pedig a színfalak mögé sietett, ahol "forró kézszorítással és sokatmondó pillantással" viszonozta a váratlan meglepetést. Másnap ismét meglátogatta a lányt, együtt töltötték a délelőttöt, közösen ebédeltek. Petőfi fellángolt, nyomban megkérte az akkor 19 éves lány kezét, és délután már azon fáradoztak, hogy papot találjanak, aki összeadja őket. A keresztlevelük és a szülők belegyezése nélkül azonban sem a katolikus pap, sem a református lelkész nem volt hajlandó összeadni őket.
Prielle Kornélia és Petőfi Sándor (Forrás: qubit)
Prielle Kornélia 1881-ben a Nemzeti Színház első örökös tagja lett (az épületben szobra áll). Fővárosi és vidéki pályatársnői egyaránt példaképként tekintettek rá. Emlékezőtehetségét sokáig megőrizte, így igazán sokáig tudott szerepeket vállalni. Magánélete később is kalandosnak volt mondható. Kétszer ment hozzá Szerdahelyi Kálmánhoz, a kettő között volt Hidassy Elek felesége, halála előtt két hónappal, már betegen és egyes források szerint elborult elmével ment hozzá a 45 évvel fiatalabb Rozsnyay Kálmánhoz, aki később könyvet adott ki az emlékére.
Férjével, Szerdahelyi Kálmánnal
(Forrás: wikipedia)
A debreceni "majdnem házasságról" és Prielle Kornélia alakjáról így emlékezett meg Jókai Mór Petőfi eszmecsírái. Emlékrajz (1891) című művében.
"Alföldi útjából visszatért Petőfi betoppan a szobámba, s e szóval kezdi:
– Pajtás, megházasodom.
– Tudom, mondám, megírtad erdődi leveledben… Násznagynak is meghívtál.
– De már nem Júliát veszem el. Megtudtam, hogy volt neki egy német katonatiszt gróf udvarlója. Német! Katona! Gróf! Három gyűlölet egy alakban. Elfelejtettem örökre.
– Hát ellenben kit fogsz elvenni?
– Prielle Kornéliát.
És aztán elmondta az egész idillt, hogy ismerkedett meg az ifjú művésznővel Debrecenben, hogy kérte meg rögtön a kezét, ha pap lett volna, aki vállalkozik rá, rögtön megesküdött volna vele. Most el vannak egymással jegyezve, s mihelyt itthon az ügyeit rendbe hozta, siet vissza a menyasszonyához, s vezeti oltár elé.
– Násznagyod leszek, de ismétlem, szív ügyében szerelemben, tanácsot se ne kérj, se ne adj.
Egész jólélekkel mondhattam ezt Petőfinek. Én Júliát nem ismertem, de ott láttam őt, ahová Petőfi helyezte előttem, egyszer az Olympon, másszor a Phlegetonban. Hanem Kornéliánál tudtam valamit. Azt, hogy ábrándokkal teljes, naiv kedélyű kedves teremtés… csupa szív az egész lény, önfeláldozó szív. Színészek között éltem, sohasem mondott róla senki egy gúnyolódó példálózást sem. Nem lett volna-e jobb, ha Petőfi megtartotta volna az új jegygyűrűjét? Akkor tán még most is élne?”
És vajon mit szólt mindehhez Szendrey Júlia? Az esetről bejegyzést készített naplójába 1846. december 8-án.
„...annyira megszereté Priell Nelli szinésznőt, hogy őt mindjárt nőül akará venni, de először hitbeli különbség akadályozta, mire ő mindjárt a leány hitére akart áttérni, de erre is időt kivántak, mi alatt a leánynak aztán elment a kedve tőle, s így elmaradt az egész. S én e hosszú gyalázatos mesét mosolygva hallgatám végig, mi alatt úgy fájt a szívem…”
A Jókai szöveg forrása: Nyáry Krisztián: Így szerettek ők. Magyar irodalmi szerelmeskönyv. Bp., 2012. 29. oldal.
Naplórészlet forrása: Gyimesi Emese: Így hiúsult meg Petőfi esküvője a korszak egyik legnépszerűbb színésznőjével, Prielle Kornéliával.