1911. április 12-én Steier Etelka, az Alföldi Takarékpénztár tisztviselőnője forgópisztollyal halántékon lőtte magát. Ez a szomorú hír hozza tudomásunkra, hogy az országos tendenciáknak megfelelően, a 20. század első évtizedében Debrecen városában is voltak követői, támogatói, aktivistái a kibontakozó feminista mozgalomnak, amelynek legfontosabb célkitűzése a női választójog kivívása volt.

Wilhelm Kotarbinsky: The grave of suicide (Olajfestmény, 1900)

A Friss Újság hasábjain megjelenő halálhírből megtudjuk, hogy Steier Etelka Debrecen egyik legelőkelőbb családjának volt sarja. Szülei néhány évvel korábban tönkrementek, ezért kényszerült arra, hogy munkát vállaljon a pénzintézetnél. Szülei elvesztése és egyéb nem ismeretes csapások kikezdték idegrendszerét és egyre többet betegeskedett, olykor hetekig nem tudott a hivatalba járni. Néhány héttel halála előtt egy barátnőjének már beszélt arról, hogy nem bírja a kínlódást és el fogja pusztítani magát.

Szűknek érezte a női lét korban szokásos kereteit, nagy eszmékért, az egész emberiséget érintő kérdésekért lelkesedett. Ő volt a választójogi harc debreceni csoportjának, a Nőtisztviselők Debreceni Egyesületének alapítója. 1907 májusában olyan aktivistákkal együtt járt Miskolcon felolvasást tartani, mint Bédy-Schwimmer Rózsa vagy Glücklich Vilma. Harcos feminista nézetei, szarkasztikus humora az 1908-ban megjelent Debreceni Lányok Könyvébe szánt írásából is kitűntek:

„Ha magyarországon annyira megvalósulna a feminizmus,
hogy képviselőnőket választanának,
fellépnék én is „hozomány eltörlési” programmal.
Biztos siker. Mert valamennyi „antifeminista” lányos papa mind-mind reám szavazna.

*

A lány legyen rajongó.
Rajongjon eszméért, művészetért, lényért, - akkor igazi lány.
A férfi, hogy milyen legyen?
Arról nincs mit beszélni – mert manapság nem léteznek férfiak.”

1911. április 12-én is gyűlést tartottak a lakásán a debreceni nőtisztviselők. A vendégek távozása után ideggörcsöket kapott, percekig hevert ájultan a pamlagon. Amikor valamennyire magához tért, magára zárta az ajtót, néhány perc múlva lövés zaja verte fel a kis ház csendjét. A házbeliek feltörték ajtaján, a földön fekve találták, kezében egy régi hatlövetű fegyvert tartott, bal halántékából patakban folyt a vér.

Telefonáltak mentőért, de mire kiérkeztek, meghalt. Mellette a földön egy levél hevert. A borítékban levő papíron néhány kusza sor volt olvasható:

„Elmegyek, mert
nem bírom tovább ezt a rettenetes szenvedést.
Sajnálom. hogy megszomorítom azokat,
akik törődtek velem.”

A hír a Szamos lapban (1911. április 12. 4. oldal)

Forrás:

Miskolci Ellenzék 1907. április 13. 3. oldal
Friss Újság 1911. április 13. 3. oldal
Pesti Napló 1911. április 13. 10. oldal
Antalfy József (szerk.): Debreceni Lányok Könyve. Gondolatok XX-on innen… XX-on túl… Debrecen, 1908. 37. oldal