Az irodalmi emlékezetben Szabó Magda Régimódi történet című munkája őrzi a debreceni Svetits Intézet egykori főnöknőjének, Stillmungus Mária Margit alakját, aki több éven keresztül kísérte figyelemmel és szeretettel a számára oly kedves és tehetséges tanítvány, Jablonczay Lenke (Szabó Magda édesanyja) sorsát.

Stillmungus Mária Margit
(Forrás: boldogterezia.hu)

SSND (School Sisters of Notre Dame)

A Miasszonyunkról nevezett Szegény Iskolanővérek rendje 1833-ban Bajorországban jött létre és célja volt, hogy a neves oktatási intézményeknek otthont adó nagyobb városoktól távol lévő falvak, kisvárosok leányifjúságának neveléséről gondoskodjanak. Bárhol szívesen megtelepedtek nővérei, ahová önkéntesen meghívták őket. Ha a saját megélhetésük biztosított volt, akkor az ingyen oktatáson túl a szegényebb sorsú tanulók élelmezéséről is tudtak gondoskodni. Mindig hangsúlyt kapott a tehetséggondozás.

Nevelési eszményüket az a gondolat határozta meg, hogy "mindenekelőtt jámbor, keresztény anyákra van szükség" a társadalomban, akiknek meghatározó befolyása a családi életre, a felnövekvő új nemzedékre, ezáltal pedig a haza sorsára. Pedagógiai gyakorlatukban nagy hangsúlyt fektettek a feltérképezésre és a tanár és diák közötti szellemi–lelki kapcsolat kialakítására, csak így tartották megvalósíthatónak a tanulói adottságok kibontását, fejlesztését. Az elméleti tudás mellett fontos volt a gyakorlati tudás alkalmazása a közjó érdekében.

Hosszas előkészítő tárgyalásokat követően végül 1858-ban telepedtek le Magyarországon. Temesvárott kisdedóvót, elemi és polgári iskolát, valamint internátust is működtettek. 1900-ig mintegy 14 magyar településen jelentek meg intézményeik. A Torontál megyei Perjámoson, a Stillmungus család lakhelyén 1860-ban vetették meg lábukat.

A perjámosi zárda (Forrás: hungaricana)

Stillmungus Mária Margit

A 18. századi tervszerű betelepítések során ideköltöző, sváb származású Franz Stillemunges és Susanne Geyer leánya, Mária Margit 1856. február 28-án látta meg a napvilágot Perjámoson. A szülőknek összesen 12 gyermeke született. A Miasszonyunk helyi iskolájába járt a család több leánygyermeke is. Mária Margit már 13 évesen elhatározta, hogy a rend tagja kíván lenni. 20 évesen beöltözött, 22 évesen tett első, majd 32 évesen örökfogadalmat. A rend és általa a nővéri hivatás népszerűségét mutatja, hogy a közel 40 éves perjámosi működés alatt 40 helyi leány lépett soraikba, további 7 másik rendhez csatlakozott. Mária Margit két nővére, Elise és Susanne is a szerzetesi hivatást választotta.

A temesvári tanítóképzőben szerzett polgári iskolai tanári oklevelet magyar nyelv és történelem szakon. 1899-ben helyezték át a debreceni rendházba elöljárónak, ahol onnantól kezdve az ő kezében futottak össze a személyi és tanulmányi ügyek, az étkeztetés, a szakmai hatóságok ellenőrzéseinek levezénylése és a fiatal intézmény reprezentációjáról, a városi közönséggel való megkedveltetésről való gondoskodás. 1918-ig tanárként is működött az intézményben. 1920-tól ő volt a magyar tartományfőnök helyettese. 

1923-ban hirtelen Battonyára helyezték át, ahol egy kollégium építésére nyert megbízást. 1930-ban ott hunyt el, sírhelye is ott található. 1931-ben márvány síremléket állítottak neki a Svetits Intézetben, amely mára elpusztult. 

Stillmungus Mária Margit egykori síremléke a Svetits Intézetben
(Forrás: boldogterezia.hu)

Stillmungus a Régimódi történetben

Szabó Magda édesanyja, Jablonczay Lenke 1898 és 1902 között a Svetits Intézet tanítónőképzőjének volt diákja. Később is a zárda melletti telken lakott és a kerítésre könyökölve áhítattal nézte az apácákat. Az ifjú Szabó Magda saját benyomásairól így vallott: "a pingvinekre emlékeztető figurák egyformák voltak gyermekszememnek, csak Margit nénit jegyeztem meg." Stillmungus szeme nem áhítatos szerzetesi, hanem büszke szem volt a szemüveg mögött, amely úgy hatott az arcán, minta csak rangja kelléke lett volna. Jablonczay Lenke beíratásakor természetesen Stillmungus is jelen volt és az illetlenségig indiszkrét kérdésekkel szondázta a jelölteket. Lenkével kapcsolatban megjegyezte: "Itt nem lesz árva". Annak érdekében, hogy Lenke lelki egészsége javuljon, utasította rendtársait, hogy engedjék leánynak, hogy vidám legyen, még akkor is ha kacagása már a fegyelmet veszélyeztette.

Jablonczay Lenke
(Forrás: talita.hu)

Életrajzírója, Ivanics Andrea úgy értékelte, hogy Stillmungus született anya volt, aki jó érzékkel tudta betájolni az embereket, el tudta fogadni azt is, ami idegen volt saját lényétől, nem háborodott fel semmin, ami emberi (és utóbbi dolgot is tágan tudta értelmezni). Remélte, hogy Lenke is belép rendbe, de a házasságot választotta, amitől Stillmungus óva intette. Végletekig következetes volt elveihez, így amikor egykori kedves tanítványa, már elvált nőként, munkalehetőség iránt folyamodott, elutasította azt. A 25. osztálytalálkozóra Szabó Magda elkísérte édesanyját. Stillmungus nem tudván, hogy a leány református, a térdhajtáskor háromszor kísérelte meg lenyomni őt. Harmadjára a kislány ráütött a kezére. Az ezt követő beszélgetésre Magda így emlékezett: "rákényszerített, hogy a szemébe nézzek, az volt az érzésem, hogy királynőt látok, nem szerzetesnőt." Az esetet a rendfőnöknő így kommentálta: "nagyon udvariatlan kislány vagy, de azért mégis örömöt szereztél, mert te legalább hiszel valamiben".

Pedagógusként rendkívül művelt, naprakész volt, folyamatosan tájékozódott szaktudományában és szokatlan eszközökkel tanított. 

Miután kézhez vette az áthelyezéséről szóló iratot, 24 órán belül elhagyta Debrecent, hogy lehetőséget se adjon bármiféle nagyszabású ünneplésre. 6 hónapi gödöllői kényszerpihenőt követően vette fel a munkát az új kiküldetési helyen, Battonyán. 

Mellau Márton így emlékezett meg róla: „A régi típusú főnöknők a fejedelemasszonyok körébe tartoztak, akiknek úgyszólván korlátlan hatalmuk volt, de Margit néni azt kizárólag a Svetits Intézet felvirágoztatására használta.”

*

Forrás: Ivanics Andrea: Stillmungusz Mária Margit pályája és pedagógiai munkássága. Szakdolgozat. Debrecen, 2014.